Keresés

Balaton-parti "túlélőtúra" várt 20-án a csapatra, amely nem volt más, mint egy kissé sajátos duatlon: 7 km futás és 44 km kerékpározás.

Balatonalmádi indulást követően az alsóőrsi megállónál még mindenki friss volt és a hangulatra sem lehetett panasz. Sőt, a tihanyi révhez vezető úton vidáman integettek az út szélén álló fotós kollégának, arra buzdítva őt, készítsen róluk "jópofa" képet. Ám Tihanyból visszafelé a szembe szélben egyre többen panaszkodtak arra, hogy izmaik nem szokták a drótszamarat, a hátsó fertályukról már nem is beszélve... Utólag derült ki, hogy Füreden néhányan már arra gondoltak, inkább tolni kéne azt a fránya kerékpárt.

Forrás:vidi.hu

 

 

Frissen, vidáman indultak, és erejük végére érve érkeztek vissza a délelőtti, Balaton-parti "túlélőtúráról" játékosaink.

Ahogy azt vezetőedzőnk kedden beígérte, Balaton-parti "túlélőtúra" várt ma a csapatra, amely nem volt más, mint egy kissé sajátos duatlon: 7 km futás és 44 km kerékpározás. A 28 fős keret négy csoportba osztva állt rajthoz a Balatonalmádiban lévő szállás közelében, s az első hét ember 9 órakor vágott neki az Alsóőrsig tartó első szakasznak. Ebben a csoportban szerepelt két, részben felmentett: Polonkai Attila kisebb térdsérülés miatt, Elek Ákos pedig nátha és enyhe torokfájás miatt kapott némi könnyítést, azaz a teljes távot kerékpáron tehették meg. A négy csoportot tízperces eltéréssel indította Bódog Tamás, ám közel sem ilyen ritmusban és sorrendben érkeztek vissza játékosaink - de erről majd később. Először nézzük az útvonalat: Balatonalmádi - Alsóőrs - Balatonfüred - Tihany - Balatonfüred - Balatonalmádi. Vagyis, a hét kilométeres futás után Alsóőrsön váltottak át kerékpárra, majd a jórészt a tóparton haladó kerékpárúton kellett eltekerniük a tihanyi révig, ahol egy kis frissítő után fordultak vissza és bicikliztek a szálloda bejáratáig.

Kesztyű helyett zokni

E sorok írója, aki végigkövette az eseményt az indítástól a befutásig, a következő tapasztalatokról tud beszámolni: a fagypont körüli hidegben néhány játékos rájött, hogy Fehérváron felejtette a sapkáját és a kesztyűjét, így kénytelen volt zoknit húzni a kezére a hidegben. Ennek ellenkezőjére is akadt példa, vagyis voltak olyanok, akiknek a szemük is alig látszott ki a sapka és a sál alól. Az alsóőrsi megállónál még mindenki friss volt és a hangulatra sem lehetett panasz. Sőt, a tihanyi révhez vezető úton vidáman integettek az út szélén álló fotós kollégának, arra buzdítva őt, készítsen róluk "jópofa" képet. Ám Tihanyból visszafelé a szembeszélben egyre többen panaszkodtak arra, hogy izmaik nem szokták a drótszamarat, a hátsó fertályukról már nem is beszélve... Utólag derült ki, hogy Füreden néhányan már arra gondoltak, inkább tolni kéne azt a fránya kerékpárt. Ebből persze nem lett semmi, mert végül győzött az akaraterő és így mindannyian a biciklin ülve - kissé mereven, kissé szétfagyva és nagyon fáradtan - érkeztek meg a szállodába.

A legjobb idő: 2 óra 20 perc

A bejáratnál Bekő Balázs, edző várta az érkezőket és azonnal gondosan feljegyezte, kinek mennyi idő alatt sikerült teljesíteni a távot. A leggyorsabb résztvevő - bizonyos szempontból ugyan versenyen kívüli - 2 óra 20 perc alatt tette meg az 51 kilométert. Ő nem más, mint klubunk tulajdonosa, Garancsi István. Eredménye azért nem meglepő, mert a hegymászás mellett rendszeresen fut és kerékpározik, vagyis mondhatjuk, előnnyel indult a futballistákhoz képest, akik egészen másfajta mozgáshoz szoktak. Azért játékosaink sem vallottak szégyent: a képzeleltbeli dobogó második fokára 2 óra 46 perces teljesítménnyel Szolnoki Roland és Somodi Bence állhatott fel. Öt perccel mögöttük Nagy Dani ért célba, de "pontszerző helyen" futott be Hidvégi, Andics és Milanovics is.
A fárasztó délelőtt után ebéd, majd a jól megérdemelt pihenő következett, délután szauna és konditerem volt a porgram.